vissza akarok jönni bárhogy tudok enni

mindennek van szavatossági ideje.azt hiszem, ennek a blognak már akkor elkezdett lejárni a szavatossága, amikor pár hónapja beültem az előző pszichológusom elé. igaz, alakulhatott volna máshogy is a történet, élhetnék még mindig ugyanúgy, zabálhatnék,koplalhatnék, hashajtózhatnék és sírhatnék. de ma már nem így van, beléptem a változás előszobájába. ritkán, de eszembe szokott jutni az az ember, aki akkor voltam. ma már nem tudom magamat beleélni abba a helyzetbe, az érzésbe, hogy milyen szórakoztató anorexiásokról képeket nézni, bulímiás történeteket olvasni, ezreket költeni kajára és hashajtóra. én is olyan vagyok,mint egy étel. lefagyasztottak, bevágtak a mélyhűtőbe, de előszedtem magamat 19 év múlva. most kezdek kiengedni. istván,  a dokim szerint, kezdem elfogadni a világot. meg magamat. úgy érzem, minden nap harcolok. hülyeségnek tűnthet, de minden napot, amikor fel tudok kelni, be tudok menni iskolába, el tudok menni tornázni, tudok olvasni vagy tanulni, értékelek. amikor nem a zabálást, hanem az értelmes életet választom. pár hónapja, éve, ez még teljesen lehetetlennek tűnt számomra. most elindultam valahová. nem tudok erről még semmit, csak azt, hogy ez előre van. nem vissza és ez a lényeg. új célokat és új elfoglaltságot kell keresnem. azt hiszem, remélem, ez a blog már kimerült. ha lesz valami új, rögtön jelzem. addig is isten veletek, köszönöm a majdnem kétvényi hűséges olvasást.a mielőbbi viszontolvasás reményében maradok kedvenc bloggeretek,
clementinekruczynski

utánam!

pont most akartam írni arról , hogy mi lett velem,hova tűnt a nagy tinilányos evészavar,így  meg úgy amúgy,erre eltűnt a múlt,ez elmúlt 2 hónap,az az időszak,ami alatt annyit változtam.egy ízben próbáltam visszahozni, ha visszajön,akkor itt lesz,ha nem,akkor meg felejtsük el.a változást ennél nehezebb, nincs szükségem bizonyítékokra,én már tök más vagyok.lehet,hogy ez baj,lehet,hogy nem. tényleg nagyon tinédzseres nyafogásnak érzem már a lent leírtakat és talán ti is,akik ezt olvassátok/olvastátok. persze ez így nem igaz, kemény munkámba került a dolgokat megváltoztatni és ez még csak a kezdet (volt).lehet elkezdek egy teljesen új blogot, lehet, hogy nem.lehet hogy ez lehet hogy az,nem érzem már magaménak ezt az evészavarodottságot. sajnos vagy nem.egészségesen akarok élni, kenyér szénhidrát csoki süti nélkül sportosan.nabumm

most elmegyek gólyatáborba.nem fogok enni és bikiniben flangálni

egyébként a pszichológus boldogan közölte,hogy szerinte minden doki olyan betegről álmodik,mint én vagyok.ilyen bókot még szerintem nem kaptam,minden pasi olyan nőről álmodik mint te vagy,minden tanár olyan diákról álmodik mint te vagy,minden anya olyan gyerekről álmodik mint te vagy/olyan barátnőt képzel el a fia mellé mint te vagy,minden cosmogirl olyan BFF-ről álmodik mint te vagy.ha másban nem,de legalább abban jó vagyok,hogy hogyan foglalkozzam saját magammal.bevettem egyébként pénteken hashajtót és komolyan mondom,profin vezettem le,nem úgy mint geréb ágnes az otthonszülést.aamikor az éjszaka közepén elkezdett borzasztó módon fájni a gyomrom,nem keltem fel és szidtam magamat,hanem visszaaludtam és 20-30 perc múlva felkeltem,magamba döntöttem fél liter vizet és minden kijött belőlem.ezután visszafeküdtem az ágyba,reggelig aludtam és a pasim volt barátnőjéről álmodtam.ma végre hazajön a pasim és akkor lehet már tudok majd élni rendesen.bár nem,mivel már jó előre azon pánikolok,hogy hogyan fogom én nélküle túlélni azt a kábé másfél hete,amíg nem költözik ő is bp-re.sajnálom,teljesen átestem a ló másik oldalára, már nem is próbálom titkolni, hogy egyedül képtelen vagyok a normális életre, nem is mutatom azt senkinek és magamnak sem,hogy én magam egy kibaszott nagy teljes egész vagyok,attól függetlenül,hogy tuti kitelne belőlem kettő is haha.ez van,nem tudok normálisan enni nélküle,így semmi mást nem tudok csinálni normálisan nélküle